Kezdetektől-Napjainkig
1991-ben kezdtem tanulmányaimat a cserépkályhás szakmában. Ekkor már katonaviselt, érettségivel rendelkező fiatalember voltam (1969-ben születtem). A rendszerváltás "hajnalán" elvesztettem állásomat az akkori leépítések miatt (Papírgyártó-vegyész végzetséggel). A későbbi mesterem, aki a volt osztálytársnőm és egyben "kedvesem" édesapja volt, felajánlotta, hogy ha kedvem lenne a cserépkályhás szakmát kitanulni, ő szívesen látna mint
tanulót, mert emberileg megbízik bennem. Mindennek ez az alapja az ilyen típusú szakmáknál. Ugyanis a legtöbbször berendezett, értékekkel teli lakásban kell dolgoznunk és a megrendelőnek igen is fontos a szimpátia és a bizalom. A mesterem egy régi kályhásdinasztia tagja, akinek nagy becsülete volt a megrendelők körében, több generációra visszamenőleg. Ezt ugye az ember nem szeretné tönkretenni és ezért nem mindegy, hogy kit választ tanulónak a későbbiekre. Velem az volt a terve, hogy én lennék az utolsó tanítványa, aki tovább vinné a cserépkályha készítő szakmát. Ugyanis neki két lánya van, akik természetesen nem lettek kályhások, hiszen nem nőknek való kemény fizikai munka miénk. Azóta hosszú évek gyakorlata mellett, két éve sikerült leraknom a mestervizsgát. Remélem, ezzel visszaadtam valamit a mesteremnek a bizalomért. A mesteremet Kauczky Istvánnak hívják, akit szakmán belül is sokan nagyra tartanak.
Szakmai hitvallásom, hogy a javítástól kezdve az új kályha építéséig mindent vállalok. Ugyanis az új kályha a szakma csúcsa, mivel egy adott helyiségbe elemekből, több lépésben felépíteni egy hatalmas használati tárgyat nem könnyű, amely nem csak egy jó hatásfokú fűtőberendezés, hanem a szoba dísze, egy igazi"bútordarab" is, nem kis művészeti értéket képviselve. Én még mindig nagyon tudok örülni egy-egy új kályhának, amit elkészítek. Ezért tartom magam inkább jó értelemben vett iparosnak, mesterembernek, mint korunk vállalkozójának. Nem vagyok hajlandó nyakkendőt kötni, a munkát felmérni és a megrendelővel megegyezni, úgy hogy utána meg kiküldök magam helyett egy félig képzett alkalmazottat, aki így vagy úgy megcsinálja a munkát, csakhogy nekem ne kelljen elfáradni. Amíg fizikailag bírom a munkát, szeretném én megépíteni a cserépkályhákat. Minden munkából tanulok valamit, ha mást nem hát alázatot a szakma iránt, ezzel pedig megbecsülöm környezetemet és önmagam.
|
|