Kezdetektõl-Napjainkig

Varga Zoltán a nevem és 1991-ben kezdtem tanulmányaimat a cserépkályhás szakmában. Ekkor már katonaviselt, érettségivel rendelkezõ fiatalember voltam (1969-ben születtem). A rendszerváltás "hajnalán" elvesztettem állásomat az akkori leépítések miatt (Papírgyártó-vegyész végzetséggel). 

A késõbbi mesterem, aki a volt osztálytársnõm és egyben "kedvesem" édesapja volt, felajánlotta, hogy ha kedvem lenne a cserépkályhás szakmát kitanulni, õ szívesen látna mint tanulót, mert emberileg megbízik bennem.  A " bizalom", mindennek ez az alapja az ilyen típusú szakmáknál. Ugyanis a legtöbbször berendezett, értékekkel teli lakásban kell dolgoznunk és a megrendelõnek igen is fontos a szimpátia és a bizalom. A mesterem egy régi kályhásdinasztia tagja, akinek nagy becsülete volt a megrendelõk körében, több generációra visszamenõleg. Ezt ugye az ember nem szeretné tönkretenni és ezért nem mindegy, hogy kit választ tanulónak a késõbbiekre. Velem az volt a terve, hogy én lennék az utolsó tanítványa, aki tovább vinné a cserépkályha készítõ szakmát. Ugyanis neki két lánya van, akik természetesen nem lettek kályhások, hiszen nem nõknek való kemény fizikai munka miénk. Azóta hosszú évek gyakorlata mellett, öt éve sikerült leraknom a mestervizsgát. Remélem, ezzel visszaadtam valamit a mesteremnek a bizalomért. A mesteremet Kauczky Istvánnak hívják, akit szakmán belül is sokan nagyra tartanak.